2013. február 17., vasárnap

Zöld 45

Megfogadtam magamnak, hogy azzal kezdem ezt a beszámolót hogy leírom: kemény volt, szenvedtem rendesen az utolsó harmadban, nah! Csak nem akartam hogy ha majd visszaolvasom késübb ezt az írást az jöjjön le, hogy egyszerű edzésnek beillő futkározás volt:), pedig annak kellett volna lennie Ez a kezdő gondolat akkor fogalmazódott meg bennem amikor 35-36km környékén próbáltam visszagondolni a Vulkántúrára hogy ott mennyire "fájt"... Hát egyáltalán nem tudtam felidézni csak azt tudtam hogy most nagyon kínlódok!
Reggel az autót Budakeszin hagytam és átbékávéztam a rajtba, ezt a szakaszt sikeresen abszolváltam. 3\4 8 kor rajtoltam végül és rendesen megnyomtam az elejét hogy végre a fák  közé érve kiengedhessem a reggeli folyadékbevitel maradékát. Az útvonal nem hagyott sok időt a bemelegítésre, egyből kemény szintekkel nyitott, fel az Ördögoromra, majd a Széchényi hegyre. Előzgettem a gyalogos mezőnyt egyre csak mantrázva magamban hogy "ne fusd el az elejét". A Széchényi hegyi EP-t sikerült kihagynom, valahol hátul mentem el. Később aztán olybá tűnt, hogy a túra első része másból sem áll, mint az EP-k keresgéléséből. Ezúttal nem rajzoltam kézi itinert, mert teljesen reménytelennek tűnt a rengeteg elágazás értelmezhető lerajzolása. Bízta a helyismeretemben meg a kapott térképben. A pecsételő füzetben található útvonal rajz, gyakorlatilag nem volt használható tájékozódásra, így a leírásból próbáltam kihámozni a kérdéses részeket. Érdekes volt az Apáthy szikla felé vezető szakasz, eddig erre még nem jártam. Az Árpád kilátótól ahogy egyre elmaradt a "civilizáció", ritkultak az EP-k is. A HHH-n a szintúton jó sok hétvégi futó volt, de a tt-n induló egyre kevesebb. A Virágos nyeregtől pedig magamra maradtam. Ezen a szakaszon rengeteget bringáztam anno. Jó volt felidézni a kék-zöld közös szakaszon a BEAC Maxi ezen utolsü szakaszainak élményét. Solymár előtt, 20 km környékén ázott be először a cipőm a sáros szántó szélén. Eddig a talaj teljesen jó volt, néhol kemény kásás hó, nem éreztem hogy nagyon csúszkálna. A hírhedt Solymát előtti dagonya, mint tapasztalt tajga-járót nem hatott meg különösebben. Itt ért utol két futó akik elég komoly tempóban mentek el. A solymári utcákon beértem egy másik futó párt, de ők csak idáig jöttek.
A Zsíros hegyre felmenetnél már éreztem hogy azért elégé sietteAm a túra elején. Nyílván a tömeg, az előzgetés de nem nagyon tartottam a célzónát. Így most kezdtem érezni a "lábnehézkedést", halvány görcsöket. Benyomtam egy Mg tablettát és bíztam a legjobbakban. A Nagykovácsiba vezető betonos részt már meglehetősen fájlaltam. Itt megint hátbavert egy trió elég nagy sebességkülönbséggel, pedig azt gondoltam, hogy lefelé azért még megy. Hát annyira már nem ment.
Az EP-ről egy jól megsózott vajaskenyérrel távoztam, majd egy útba eső kisboltba befordulva szereztem egy doboz kólát.
A kenyeret majszolva és rádöntve a kólát indultam neki a Nagy kopaszi menetnek. Itt még lent a mezőkön hagytam el az első\utolsó gyalogost. A kilátóba vezető szakasz nagyon hosszúnak tűnt. Úgy éreztem hogy ilyen magasra ilyen lapos út kevés vezet fel. A lábaim nagyon fájtak, minden egyes izom egyenként jelzett. Gondolom a folyamatos és alattomos, apró csúszkálásoktól meg az állandó stabilizálástól. Ennek megfelelően egyre kevésbbé ment az útontartás. A kilátó előtt utolért egy futó de kiderült hogy nem a túrán indult. Váltottunk pár szót, jól esett szólni valakihez.
Felérve kiderült hogy elterelték az útvonalat vadászat miatt (később egyébként lehetett hallani ahogy intenzíven lövöldöztek abban az irányban)... Próbáltam követni hogy mi-merre amint magyarázta a pontőr, de már eléggé defókuszált voltam. Csak ültem a kilátó tövében és vártam hogy pecsételjenek már hadd menjek. A csokit sem kértem. Tovább indultam és sikeresen megtaláltam hogy merre kell elmenni, ki volt téve két papír, de azt ennyi. A lelkemnek nagyon hiányzott pár szalag legalább megerősítés képpen. Ez a rész a zöld kereszten magányos volt és a napsütéses jóidő ellenére nagyon negatív gondolatok foglalkoztattak. Minden egyes kis kicsúszást drámaként éltem meg. És egyre járatlanabb utakon kellett menni, tehát egyre több koordinációs kihívás elé állítva a lábam. Amikor a piros háromszög és a zöld kereszt kettévált nem volt semmilyen utalás hogy akkor merre. De már elégé le voltam amortizálva és leginkább a zöld kereszt ment Budakeszi felé és már úgy voltam vele hogy csak érjek le valahogy, mindegy hogy hogyan.
Végre tartósan lefelé ment az út, mintegy jelezve hogy már nincs sok. Jó kis híg saras volt az erdészeti gépek által széttúrt út (erózió meg smafu?) még egy kis patak is folyt rajta. Egy szakaszon annyiszor ázott be a cipőm hogy teljesen kihűlt és már görcsölt a lábfejem. Aztán szerencsére végetért, leértem az aszfaltra és pár perc alatt felmelegedett a cipőben a víz. Meglepetésemre szembe jött az aszfalton két futó akik közül az egyik annak a párosnak a fele volt akik a Solymár előtti szántón előztek meg, a másikuk egy hölgy volt. Innen együtt mentünk egyre csak közeledve Budakeszi felé. A mammutfenyőkról azt jegyeztem meg hogy milyen nagyok mert már milyen régóta látom őket és jottányit sem értünk közelebb. De végül elértük és a tövükben megkaptuk az utolsü pecsétet. A hölggyel indultam neki az utolsó városi szakasznak, de pár száz méter után lemaradtam. Nagyon jól esett hogy ezen az utolsó szakaszon társaságban tudtam menni, jól elterelte a gondolataim a nyüglődésről. A célkocsmába végül 5:48as idővel érkeztem, 44,69km-es távot teljesítve.
A frisstésem a szokásos "házizselé" volt, 30g malto fél óránként a 90. perctől számítva plusz egy liter víz. A túrán pluszban megettem egy Balaton szeletet, két szelet vajaskenyeret, ittam egy kólát
Tanulságok... hát elbizonytalanodtam a Mátrabérc kapcsán. Az 56km és egy ezressel több a szint... Azt hiszem növelnem kell a hétvégi hosszú menetek idejét, de lehet hogy a hétközbeni alkalmakét is. Sokkal szigorúbban kell vennem a táv elején a beosztást (hányszor írtam már ezt le...).
Az Endomondo végre sikeresen rögzített egyben 40+ km-es távot, habár ennél már mentem jobb maratoni időt is, no mindegy...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése